Luigi Rossini (1790–1857) – A Marcellus színház romjai

Leírás

Luigi Rossini (1790–1857) rézkarcai az ókori Róma építészeti örökségének kiemelkedő dokumentumai. A Marcellus színház (Theatrum Marcelli), amelyet Augustus császár Kr. e. 13-ban fejezett be, nevét Augustus unokaöccséről és egyben örököséről, Marcellusról kapta. Az építmény az ókori Róma egyik legnagyobb színháza volt, amely akár 20 000 néző befogadására is alkalmas volt.

Rossini alkotása a színház fennmaradt romjait ábrázolja, amelyek a római építészet klasszikus elemeit tükrözik, például az árkádos homlokzatot és a színház félköríves szerkezetét. A középkor folyamán a színházat lakóépületekké alakították, amely a mai napig részben beépítve látható.

Ez a rézkarc az ókori és középkori Róma szerves kapcsolatát jeleníti meg, hangsúlyozva a Marcellus színház kulturális és történelmi jelentőségét. Rossini művészete nemcsak az építészeti részleteket őrzi meg, hanem az idő múlásának és az újrahasznosítás folyamatának lenyomatát is. Az alkotás megörökíti az ókori Róma egykori pompáját és a város folyamatos átalakulását.