Leírás
Luigi Rossini (1790–1857) előszeretettel örökítette meg az ókori Róma különleges és gyakran legendák övezte építményeit. A „Nero síremlékeként” ismert sír valójában nem kapcsolható bizonyíthatóan a hírhedt császárhoz. Az ókori és középkori források néha tévesen tulajdonítottak neki egyes építményeket, és ez a sír talán egy másik jelentős római személyhez kötődött.
A síremlék a római építészet grandiózus példája, amely a birodalom korában a halhatatlanság eszméjét kívánta kifejezni. Rossini rézkarca érzékletesen ábrázolja a sír monumentalitását, a kerek alaprajzot és a gazdag építészeti díszítést, amely az ókori temetkezési építészet jellemzője. A romos állapot romantikus hangulatot kölcsönöz az alkotásnak, amely az idő múlásának melankóliáját is kifejezi.
A síremlék legendája hozzájárult ahhoz, hogy az építmény a rómaiak és az utazók képzeletében különleges helyet foglaljon el. Rossini műve nemcsak az építészeti részleteket dokumentálja, hanem annak kulturális jelentőségét is megörökíti, kiemelve az ókori Róma történetének és mítoszainak szövevényes összefonódását. Az ábrázolás tisztelgés az ókori világ művészeti és építészeti öröksége előtt.