Leírás
Luigi Rossini (1790–1857) különös figyelmet szentelt az ókori Róma lenyűgöző mérnöki és építészeti alkotásainak, mint például a Diocletianus-fürdők (Thermae Diocletiani), amelyek az ókori világ legnagyobb fürdőkomplexuma voltak. Az építmény Diocletianus császár uralkodása alatt (Kr. u. 298–306) épült, és akár 3 000 fürdőzőt is képes volt befogadni.
A komplexum második szintje fontos szerepet játszott a fürdők működésében, ahol további terek és szolgáltatások, például tornatermek és pihenőhelyek kaptak helyet. Rossini rézkarca ezt a szintet ábrázolja, amely magában foglalja a boltívek és oszlopok romjait, kiemelve az ókori római építészet precíz szerkezetét és monumentális méreteit.
A Diocletianus-fürdők maradványai ma is láthatók, részben a Santa Maria degli Angeli e dei Martiri bazilika részeként, amely Michelangelo tervei alapján integrálta a fürdők romjait. Rossini alkotása egyszerre művészi tisztelgés a római építészeti örökség előtt és fontos dokumentáció az ókori világ egyik legimpozánsabb közösségi építményéről. Az ábrázolás a múlt dicsőségét és az örökség megőrzésének fontosságát hirdeti.